Emléktábla avatás ifj. Dobó József emlékére

Balassagyarmat, Hétvezér utca 24.

2019.10.23.

Édesapám nem volt különleges ember. Egy a sok millió magyarból - mint mindnyájan - egyediségében mégis különleges és megismételhetetlen teremtménye az Istennek. De EMBER volt - így csupa nagy betűvel -, aki igaz emberséggel, tisztességgel élte az életet, akár jól ment a sora, akár mostohán, megjárva olykor az emberi kegyetlenség poklait.

Arany János, akit édesapám is igen kedvelt, igy vallott az élet céljáról:

"Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, ember lenni mindég, minden körülményben..."

/Domokos napra/

Hiszem és vallom, hogy édesapám eszerint élt, úgy, ahogy azt szüleitől is tanulta. Életében voltak bizony kemény körülmények: 4 év fegyház, abból hét hónap félhomályos magánzárkában. Ő mégis meg tudott maradni embernek, gerinces, tisztességes, rabtartóinak is megbocsátani tudó embernek. Aki a gyalázatban is megőrizte emberi méltóságát, nem hunyászkodott meg, és a nála még rosszabb körülmények között lévőknek igyekezett a lehető módon segíteni. Szökése után, mikor világossá vált számára, hogy a szökés miatt szüleit, húgát fogják meghurcolni, habozás nélkül feladta magát, felkészülve a legrosszabbra is.

Isten különös kegyelme, hogy szabadulása után megnősülhetett, házasságából négy gyermeke született, és további életét belső békességgel, derűvel élhette egészen 86 éves korában bekövetkezett haláláig.

Nekünk, utódoknak az a dolgunk, hogy Isten végtelen kegyelmébe kapaszkodva mi is tisztességgel éljük életünket, hogy általunk is jobbá lehessen a világ.

Amikor most e helyen is hálát adok édesapámért, szüleimért és nagyszüleimért, a tőlük kapott életre szóló útravalóért, arra biztatok mindenkit, hogy legyen bennünk az az indulat és hálaadás, amit Szent-Györgyi Albert ilyen szépen fogalmazott meg:

"Uram! Azzal dicsérlek, hogy szebbé teszem a Teremtés rám eső zugát,

hogy fénnyel, meleggel, jóakarattal és örömmel töltöm meg világomat..."

/Psalmus Humanus/

Ámen

Dobó György